2024. június 10-én reggel 6.00-kor izgatottan gyülekeztünk az iskola udvarán. Életünk első közös élményére készültünk, az első osztálykirándulásunkra.

Már az úti cél kiválasztása is közös ötletelés eredménye volt, igazi csapatmunka. Így esett a választásunk a Bihari Szigethegységre, azon belül a Pádis fennsíkra és a Boga völgyére (Románia).
Az út során az első pihenőt Nagyszalontán tartottuk, ahol meglátogattuk az Arany János emlékházat és a Csonka tornyot.
13 óra környékén érkeztünk meg szállásunk színhelyére, ahol házigazdánk és túravezetőnk Haller Mihály fogadott minket. A szállás elfoglalását követően, el is indultunk aznapra tervezett túránkra, melynek során a Háromkirályok vízesést látogattuk meg először. A vízesések nevei a három napkeleti bölcsről lettek elnevezve. Először a Gáspár és a Menyhért vízesésekkel találkozunk, majd később a Boldizsár vízeséssel, amely 20 m-t zúdul alá. Innen a Boga völgye felé vezetett az utunk, ezért kis kitérővel a Schmidl–vízesést is útba ejtettük.

A túraútvonal a közepesen nehéz útvonalak közé sorolható, nagy fegyelmezettséget, koncentrációt igényelt, de megérte, mert csodálatos, kies tájakon át vezetett az utunk.
A táborba való visszaérkezést követően, tábortüzet raktunk, melyet körül ültünk, szalonnát sütöttünk, beszélgettünk és a késő esti órákig közösen énekeltünk.
Másnap reggel a reggeli elfogyasztását követően, elindultunk következő túránkra, a Csodavár túrára. Ez a környék leglátványosabb és egyben legkalandosabb útvonala. Láncokban kapaszkodva ereszkedtünk le a Csodavár 73 m magas és 30 m széles kapujáig. A körülöttünk lévő sziklaerkély magassága elérte a 200 métert is. Monumentális látvány volt. Ezt a túraútvonalat már a nehezek közé sorolják. Visszafelé úton még az eső is eleredt, de ez sem szegte kedvünket, mert tele voltunk friss élményekkel.

A táborba elázva és fáradtan tértünk vissza, de miután mindenki meleg fürdőt vett és száraz ruhát öltött magára, a tűzrakóhely körül gyülekeztünk, ahol bográcsban paprikáskrumplit főztünk. A vacsora elfogyasztását követően beszélgettünk, játszottunk, majd a tábortűz mellett ismét közös énekléssel zártuk a napot.

Harmadik napon megreggeliztünk, összepakoltunk és elindultunk Szeged felé, ám a Köves Körös partján többször is megálltunk, fényképezkedtünk, kövekből szobrokat emeltünk, a bátrabbak pedig még a patakba is bemerészkedtek, ami igen hidegnek bizonyult.

A kirándulás ideje alatt Sisák Zoltán tanár úr bemutatta a fiataloknak a térségre jellemző fafajokat, lágyszárúakat és cserjéket, ezzel nagymértékben hozzájárulva szakmai fejlődésükhöz. Köszönet érte. Este 19 órakor érkeztünk meg az iskolához, ahol a szülők már vártak minket. Másnap a csemetekertben évzáró családi napot tartottunk hagyományteremtő céllal, ahol élménybeszámolót tartottunk a szülőknek, levetítve a kirándulás fotóit és elmesélve közös élményeinket. Tartalmas, jó hangulatú nap volt, sok-sok nevetéssel, játékkal és beszélgetéssel, méltóképpen lezárva az első tanévet.